Kalapács
Dalszövegek
Ösztön
Nem az a harc
Isten fattya vagy, sírva szült anyád
Agyadat és véredet, szívná a világ
Ne üvölts kínodban, bevarrják a szád
Élni és élni hagyni, hazug, üres szóvirág
Forr benned a méreg
Tombol, ég a vér, ölnél, hogy élj
Refr.:
Tedd el, nem segít a fegyver
Ez nem az a harc, értelmed a gyógyszer
Tudom, hogy te is, napról-napra t#369;rsz
Értem, mert engem is, nyomaszt ez a b#369;z
Aljas utcák mélyén, a pokol most az úr
Hiénák lesnek rád, a koncért bárki hátba szúr
Forr benned a méreg
Tombol, ég a vér, ölnél, hogy élj
Refr.:
Tedd el, nem segít a fegyver
Ez nem az a harc, értelmed a gyógyszer
Láss! Ne csak nézz!
Lépj! Ne csak állj!
Adj! Ne csak kérj!
Védj! Ne csak félts!
Forr benned a méreg
Tombol, ég a vér, ölnél, hogy élj
Refr.:
Tedd el, nem segít a fegyver
Ez nem az a harc, értelmed a gyógyszer
Olcsó a bőröd és drága a kenyér
Az életfa korhad, leszűkül a tér
Mindennek ára van, mert minden eladó
Senki és semmi vagy, hisz mindenki megkapható
Forr benned a méreg
Lázban ég a vér, ölnél, hogy élj
Refr.:
Tedd el, nem segít a fegyver
Ez nem az a harc, értelmed a gyógyszer
Dobd el, nem kiút a fegyver
Ez nem az a harc, nem az a tetthely
A Hold és a Nap
Nincsen mámor, nincsen vágy
Kihült veled az ágy
Egész más vagyok, mint amit látsz
Nem az a báb
Ha szárnyaim letöröd
És rácsok mögé zársz
Ha repülni nem engedsz
Tévúton jársz
Refr.:
Hold és a Nap
Mindig másról álmodunk
Hold és a Nap
Ezek mi vagyunk
Orosz rulett, a levegő áll
Lassan fordul a tár
Rideg szavaktól hideg a száj
Társas magány
Ha szárnyaim letöröd
És rácsok mögé zársz
Ha repülni nem engedsz
Tévúton jársz
Refr.:
Hold és a Nap
Mindig másról álmodunk
Hold és a Nap
Ezek mi vagyunk
Hold és a Nap
Egymás ellen lázadunk
Hold és a Nap
Végül elfogyunk
Vádirat
Nyisd ki jól a két szemed
Fordítsd körbe a fejed
Nézz tükörbe, fogd is fel
Öngyilkos vagy Ember!
Atomfelhő, szennyvíz tó
A kék bolygó koporsó
Beton dzsungel, művirág
Ez a műved, haldokló világ!
Refr.:
Kihül a nap, ásít a sír
Végjáték, szakad a film
Sűrű szmog és vegyszerek
Bölcsőd gázzal szennyezed
Hibáid ára nem tanít
Önteltséged megvakít!
Neked itt, így nincs jövőd
Elhagyott a Teremtőd
A te sztorid teljes csőd
Hulladékból lesz a szemfedőd!
Refr.:
Kihül a nap, ásít a sír
Végjáték, szakad a film
Térj észhez, ébredj fel
Nem temetned, élned kell!
Fékezz le, amíg van remény
Nem lesz több utolsó esély!
Kihül a nap, ásít a sír
Végjáték, szakad a film
Kihül a nap, ásít a sír
Végjáték, szakad a film
Felébredés
Hosszú útra mentél
Túlontúl messze jársz
Maradt a gyász, dermedt a csendje
Hiányod annyira fáj
Talán, az öröklét vár rád odaát
Talán a tisztító láng
Talán, csak álmodod mindazt, amit élsz
S a halál a felébredés
Miért kell félve élned?
Miért kell a fájdalom?
Miért folynak könnyek, keserű könnyek
Miért ezt álmodom?
Ki ad majd választ, ha nem leled meg
Nem tudod, hol keressed
Kísért a sorsod, mint súlyos kereszt
Ami majd fejfád lehet
Miért kell útra kelned?
Miért nem tartasz velem?
Ki hallja imád? S ki óvja meg
Lelked, ha meztelen?
Talán, egy új élet vár rád odaát
Talán az emésztő láng
Talán, csak álmodod most is ahogy élsz
S a halálod felébredés
Talán, csak álmodod mindazt, amit élsz
S a halál a felébredés
Vége a dalnak
Úgy érzed, hogy sínen vagy, érted a kor szavát
De süket és vak leszel, ha érzed a lé szagát
Részvét helyett, részvény izgat, kapaszkodni kell
Az asszony rég nem téged izzaszt, a postáson megy el
Kergesd az álmokat, hajszolj vad vágyakat
Bárkinek hiszed magad
A szerencse fia, értsd meg, nem te vagy
Refr.:
Vége a dalnak, ha valakinek sosem elég
Vége a dalnak, hiába élsz
Vége a dalnak, ha valakinek sosem elég
Vége a dalnak, nem élsz
Azt hiszed, hogy penge vagy, vágod a kor szavát
Az se bánt, ha megérzed, a pénzen vér szagát
A sikerlétra az égig ér, irány a csúcsra fel
Nem látod, hogy a kassza mögül a kaszás rád figyel
Kergess csak álmokat, vakmerő vágyakat
Túl soknak hiszed magad
Te szerencsefia, mégis kevés vagy
Refr.:
Vége a dalnak, ha valakinek sosem elég
Vége a dalnak, hiába élsz
Vége a dalnak, ha valakinek sosem elég
Vége a dalnak, nem élsz, csak félsz
Ne állj mögém
Próbáljak más lenni, te erre kérsz
Ami téged felkavar, az nekem szép
Szemeidben a sötétség, enyémben a fény
Benned az mind halott, ami bennem él
Nem fogok megváltozni már
Százszor is ezt választanám
A lelkem nem adom, harminc ezüstért
Refr.:
Enyém ez az élet, feltüzel, eléget
Ha neked a gyűlölet kell. Ne állj mögém!
Enyém ez az élet, és csak arra kérlek
Hogyha csak az érdek mozgat. Ne állj mögém!
Nem vagyok ördögi s glóriám sincs
Azt viszont jól tudom, türelmem kincs
Képedre formálnál, akár az Úr
Pedig ahány ember él, annyi az út
Nem fogok megváltozni már
Százszor is ezt választanám
A lelkem nem adom, harminc ezüstért
Refr.:
Enyém ez az élet, feltüzel, eléget
Ha neked a gyűlölet kell. Ne állj mögém!
Enyém ez az élet, és csak arra kérlek
Hogyha csak az érdek mozgat. Ne állj mögém
Válassz!
Kétségek közt élsz
Nekem bátran bevallhatod
Útravalót kérsz
Tőlem talán megkaphatod
Túl vagyok mindenen
Hízelgésen, gyűlöleten, könnyeken
És eljöhet majd a vég, elszakadhat a húr
A tettek élnek túl
Refr.:
Hörpintsd ki hát, az élet poharát
Elbűvölő édes méreg, minden cseppért kár
Ne várj, tovább! Az idő gyorsan száll
Lassan eltemet, a homok pereg
Ezernyi út vár rád, válassz hát!
Semmire sem mész
Ha lemondasz önmagadról
Nincs erőd, hogy élj
Válaszra vársz bálványoktól
Nem tehetsz semmit sem
Felőröl, megbénít a félelem
És eltakar majd a hant, a dalod véget ér
Mindent elhord a szél
Refr.:
Hörpintsd ki hát, az élet poharát
Elbűvölő édes méreg, minden cseppért kár
Ne várj, tovább! Az idő gyorsan száll
Lassan eltemet, a homok pereg
Ezernyi út vár rád, válassz hát!
Lángolj!
Gyermekként könnyű volt, nem hajtott igazi tét
Az évek csak sodortak, nem láttam semmilyen célt
Ami volt elmúlt, a kölyök is felnőtt már rég
Itt áll most előtted, jól tudja, mi mennyit ér
Vésd be jól, az élet tüze, a harc!
Refr.:
Harcolj te is! Az élet a mi csatánk
Lángolj te is! Izzon fel a parázs
Harcolj te is! Nevesd ki a halált
Lángolj te is! És a tüzet add tovább!
Porból vagy, porrá válsz, rád talál, amitől félsz
Vadász vagy vad lehetsz, élet és halál a tét
Magadról te döntsél, rajtad áll, melyikből kérsz
Ne legyél áldozat, mert annál te többet érsz
Vésd be jól, az élet tüze, a harc!
Refr.:
Harcolj te is! Az élet a mi csatánk
Lángolj te is! Izzon fel a parázs
Harcolj te is! Nevesd ki a halált
Lángolj te is! És a tüzet add tovább!
Lidércfény
A lélek kútja mély, vaksötétbe fúl
Ahova fény nem jut, a téboly ott lapul
Egy lappangó lidérc, jelenésre várva
Belőle sarjad a rontás virága
Itt lent a Földön jár, túl sokat láttad
Zsoldja a gyötrelem, nyomában a bánat
Ö a gyűlölet, a harag atyja
Megkörnyékez, újra meg újra
Benned él legbelül, riasztó lárva
Ö az ős gonosz, bomlott agy álma
Egy veszett dög, ami láncait rágja
Káin bűne, az Isten átka
Refr.:
Előtör belőled, lidércfény
Karmait döfi feléd
A tudat, hogy létezik
Beléd mar. A félelemből él
Akkor tör rád, ha épp, senki sem várja
A lelked farkasa, szellemed árnya
Ha egyszer megvadul, nagy lesz az ára
Testedbe ég a fenevad száma
Refr.:
Előtör belőled, lidércfény
Karmait döfi beléd
A tudat, hogy létezik
Beléd mar. A félelembol él
Csak egy hajszál választja el a jót a gonosztól!
Itt leszek
A sok duma dühít, csendet kívánsz
Senki fia, rád bámul és senkit kiált
Nem bírod a terhet, lihegve állsz
Üres üveg, olcsó vigasz, önáltatás
Omlik lábadnál a híd, eltunt a mélyben
Hova lett a régi hit? Nem repít
Lelked sajgó sebeire, gyógyír kéne
Ha térdre rogysz és nincs elég erőd
Refr.:
Én itt leszek, nyújtsd a két kezed
Én itt leszek, mondd el mi bánt, hiszek neked
Én itt leszek, ha tudlak, megvédelek
Én itt leszek, ne szólj semmit, megértelek
Árnyék borult rád, valami rág
Akiben vakon bíztál, ejtett és végleg kiszállt
Ijesztő a csend, hangokra vágysz
Égi jelre, látomásra, hiába vársz
Mocsár előtted az út, túl sok a kígyó
Nem látod a csillagod, nem vezet
Körbe ölelt már a láp, indulni kéne
Ha nincsen társ, és nincs ki veled tart
Refr.:
Én itt leszek, nyújtsd a két kezed
Én itt leszek, mondd el mi bánt, hiszek neked
Én itt leszek, ha tudlak, megvédelek
Én itt leszek, ne szólj semmit, megértelek
Vár rád a jövő, van elég cél
Nem késő újra kezdened még
Előre nézz, az új nap virrad
Véredben lüktet a zene és új hitet ad!
Refr.:
Én itt leszek, nyújtsd a két kezed
Én itt leszek, mondd el mi bánt, hiszek neked
Én itt leszek, ha tudlak, megvédelek
Én itt leszek, ne szólj semmit, megértelek
Vérár
Áll a bál. Táncot jár a részeg halál
Tátogó, éhes száj a prédákra vár
A békevágy kártyavár, már lángokban áll
A háború felzabál, a létezés fáj
Refr.:
Megfojt a gyilkos kény
Nem látom, hol a fény? Ölni a semmiért
Maradt-e még halvány remény?
A vérár helyett az emberség az igazi cél!
A hullagyár non stop jár és döghúst darál
A rettegés démona a szívedbe váj
A böllér kés megfeszül, torkodba vág
Fuldokolsz, elragad a vérvörös ár
Refr.:
Meddig tart, meddig él
Az örült szenvedély? Ölni a semmiért
Maradt-e még halvány remény?
A vérár helyett az emberség az igazi cél!
Ösztön
Izzó láva bennem a láz
Úgy mint rég, várok egy lányt
Ö a forrás, szomjam a vágy
Örvény szemek, bíbor száj
Karja húz, magával ránt
Áll a máglya, tüze rám vár
Túl sokszor vesztem el a fejem
Mikor diktál már az eszem
Még nem találom a helyem
Jöjjön el végre, aki felnyitja a szemem
És én neki adom mindenem
Refr.:
Ösztönök, vágyak űznek, szüntelen
Szenvedély táplálja a szívem
Sorsom, hogy másképp élni nem tudok
Bármilyen nehéz, könnyen veszem
Erős vagyok, de hajt a vér
Csapdába ejt, a vonzó vég
Édes rabság, bilincs a kéj
A lélek önző, de hiába rejt
Hűség nincs, mohó a test
Ösi ösztön, állati jel
Túl sokszor vesztem el a fejem
Mikor diktál már az eszem
Még nem találom a helyem
Jöjjön el végre, aki felnyitja a szemem
És én neki adom mindenem
Refr.:
Ösztönök, vágyak űznek, szüntelen
Szenvedély táplálja a szívem
Sorsom, hogy másképp élni nem tudok
Bármilyen nehéz, könnyen veszem
Angyal
Nem látom, csak álom, ahogy útra kelsz felém
Hangod szirénének buja vágyam tengerén
Talán te is álmodsz rólam, felhopárnád bársonyán
Jöjj el Angyal, suttogja a szám
Ne várjak tovább
A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég
Melegítsd fel a szívem, kérlek, fogadd el zálogát
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám
Kopár a világ
Refr.:
Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, jöjj el, míg létezek
Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, szállj velem!
Ha jönnél és rám lelsz, amikor nem rejt már az ég
Szólsz hozzám égi hangon, érzem, ajkad íze méz
Szemedben magam látom, fény játszik a hajadon
A múlt már csak oszló éj, veled kel a napom
Te vagy a hajnalom
Refr.:
Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, jöjj el, míg létezek
Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, szállj velem!
Keresztes Háború
Megszállott
Rég tudom, azért szerettél
Mert tudtad, van egy féltett kincsem.
Soha többé el nem engedtél,
Itt van bennem, ami neked nincsen.
Üdv hát hódító,
Váram összetört erőd.
Fényed bódító,
Megtör erőd.
Én soha nem leszek megszállott.
Várok, hogy fusson el, aki fél.
Én soha nem leszek megszállott.
Pusztítson el, ami bennem él!
Amikor szemedbe mondtam, elég,
Legázoltál egy éj alatt.
Új erővel állok most eléd,
Ma nekem jön fel előbb a nap.
Viszlát hódító,
Saját fegyvered lelőtt.
Álmod bódító,
Megtört erőd.
Én soha nem leszek megszállott.
Várok, hogy fusson el, aki fél.
Én soha nem leszek megszállott.
Pusztítson el, ami bennem él!
Én soha nem leszek megszállott.
Gyűlölni megtanítottál.
Én soha nem leszek megszállott.
A késem hátulról talál.
Szentírás
Az én nevem hatalom,
Prédám a pénz.
Szolgálóm lehetsz, hogyha van egy ötleted.
Hű társam, a hazugság,
Mindig elkísér.
Oszd meg és uralkodj a világ felett!
Követlek én,
Nem bújhatsz el.
Velem van az idő, lehet veled bármi más.
Elkaplak én,
Enyém leszel.
Minden út hozzám hajszol, csak a színe más,
EZ A SZENTÍRÁS.
Áhítom, akarom,
Hogy légy enyém.
Elhalmozlak. Kérlek, kérd, amit megkívánsz,
De félj, utamba ne állj,
Azt nem hagyom!
Véget ér kettőnk között ez a szép románc.
Kinyírlak én,
Nem bújhatsz el.
Velem van az idő, lehet veled bármi más.
Elkaplak én,
Enyém leszel.
Minden út hozzám hajszol, csak a színe más,
EZ A SZENTÍRÁS.
Állj talpra!
Az életünk olyan, mint a hinta,
Egyszer fent és aztán meg a mélyben.
Tudod jól, hogy nem maradhatsz tiszta,
Elveszel a szenvedélyben.
Nem baj, sorsod a tiéd,
Semmi köze hozzá másnak.
Túl mély, sötét, mint a Pokol
A gödör, amit nekünk ásnak.
Állj fel! Az élet kemény,
Kicsinál, ha nem vigyázol.
Nincs már semmid, csak a remény,
Hogy valaki talán meggyászol.
ÁLLJ TALPRA, KÜZDJ ÚGY MEGINT, MINT AZ, AKI ÉL!
ÁLLJ TALPRA, KÜZDJ ÚGY MEGINT, MINT AKI MÉG REMÉL!
ÁLLJ TALPRA, KÜZDJ ÚGY MEGINT, MINT AKI MÁR NEM FÉL!
ÁLLJ TALPRA, KÜZDJ ÚGY MEGINT, MINT AKI LEHETNÉL!
KÜZDJ ÚGY MEGINT! KÜZDJ ÚGY MEGINT! KÜZDJ ÚGY MEGTINT!
Készülj, ha te leszel a préda,
Véred szárad majd a pengén!
A dzsungel törvénye a példa:
Az erősebbik győz a gyengén.
Állj fel! Halál, vagy élet?
A leigázott kér kegyelmet.
Könyörögj, ha meghallgat az Isten,
Te aratod a győzelmet
ÁLLJ TALPRA, KÜZDJ ÚGY MEGINT, MINT AZ, AKI ÉL!
ÁLLJ TALPRA, KÜZDJ ÚGY MEGINT, MINT AKI MÉG REMÉL!
ÁLLJ TALPRA, KÜZDJ ÚGY MEGINT, MINT AKI MÁR NEM FÉL!
ÁLLJ TALPRA, KÜZDJ ÚGY MEGINT, MINT AKI LEHETNÉL!
KÜZDJ ÚGY MEGINT! KÜZDJ ÚGY MEGINT! KÜZDJ ÚGY MEGTINT!
ÁLLJ FEL! HALÁL, VAGY ÉLET?
A LEIGÁZOTT KÉR KEGYELMET.
AKAROM, HOGY ÁLDOZD FEL A VÉRED,
S TE ARATOD A GYŐZELMET!
Önmagad vagy
Én soha nem hittem a gyermekmesékben,
Látom, te sem hiszel.
Még tart a háború, így lettél nagykorú,
Időd is így múlik el.
Nem kérted,
Átélted.
Nem félsz, mert benned él.
HA ELTÉVEDNÉL, Ő VEZET,
ÉRZED, PEDIG SENKI MÁS NINCS VELED.
MI KELL MÉG, HOGY ÉSZREVEDD?
TÉRJ MEG, MERT ÖNMAGAD VAGY AZ ISTENED!
Rég megtanították, belédsulykolták,
Fizetned kell, hogy élj.
Neked nem kellenek vasláncok, ketrecek,
Csak vágy, hogy szabad legyél.
Ezt akartad,
Meg is kaptad.
Rég ott van, benned él.
HA ELTÉVEDNÉL, Ő VEZET,
ÉRZED, PEDIG SENKI MÁS NINCS VELED.
MI KELL MÉG, HOGY ÉSZREVEDD?
TÉRJ MEG, MERT ÖNMAGAD VAGY AZ ISTENED!
Időd lejár
Hiszem, hogy az élet nem csak a látszat.
Hiszem, hogy mindenre lesz magyarázat.
Hiszem, hogy élnem kell valamiért,
De tudom, hogy minden út végetér.
Vadászik rég, les rám a vég,
De nem adom fel. Várjon még!
HIÁBA HÍV, HIÁBA KÍSÉRT.
ÉRTEM NE MONDJON EL SENKI MISÉT!
Álmaid között boldogan élsz,
Szemeddel látni, ébredni félsz.
'Hogy megértsd, le kell szállnod a mélybe.
A legszebb nap is átfordul éjbe.
Vadászik rég, les rám a vég,
De nem adom fel. Várjon még!
HIÁBA HÍV, HIÁBA IS KÍSÉRT.
ÉRTEM NE MONDJON EL SENKI MISÉT!
HIÁBA KÉR, HIÁBA IS IGÉR,
LELKEM NEM KAPJA MEG SEMMIÉRT.
Vadászik rég, les rám a vég,
De nem adom fel. Várjon még!
Súgja egy hang, időd lejár,
De mégsem félek tőle már.
Hiszem, hogy élnem kell valamiért,
És tudom, hogy minden út végetér,
De nem adom fel. Várjon még!
HIÁBA HÍV�
Hús és vér
Barbár a valóság, nem csak film.
Te is az igazat játszd!
Ne szégyelld, amit eltakarsz.
Mutass meg minden hibát!
Letépem a páncélt, ízekre szedlek szét,
Milyen ízű a hús és milyen színű a vér?
HÚS ÉS VÉR, HÚS ÉS VÉR - LÜKTETŐ ÉR.
HÚS ÉS VÉR, HÚS ÉS VÉR - ÉLETRE KÉL.
HÚS ÉS VÉR, HÚS ÉS VÉR - NEKED MENNYIT ÉR?
Hazug világban létezel,
Mégis mondd ki a szót!
Neked senki se mondja el,
Mi a rossz és a jó!
Hulljon le az álarc, örökre törjön szét!
Milyen az igazi hús és milyen az igazi vér?
HÚS ÉS VÉR, HÚS ÉS VÉR - LÜKTETŐ ÉR.
HÚS ÉS VÉR, HÚS ÉS VÉR - ÉLETRE KÉL.
HÚS ÉS VÉR, HÚS ÉS VÉR - NEKED MENNYIT ÉR?
Játssz velünk háborút!
Olyan hideg e táj,
Megfagyott érzés, szürke gyász.
Egy seb, ami fáj,
Bentmaradt nyílhegy szülte láz.
Miért e kín, miért e háború,
Amit vívunk megint?
Porig aláz,
Nem hagyom. Büszkeség, ami fáj. Még fáj.
Vágtatsz felém,
Dárdám a szívre célozva vár
És a pajzs is enyém,
Mi fegyvered kettétörte már.
Miért e harc, miért e háború,
Amit vívunk megint?
Sosem elég.
A szívnek úgy kell, kell, ami fáj. Úgy fáj! Úgy fáj!
HÍVUNK - GYERE, JÁTSSZ VELÜNK HÁBORÚT,
AMIT VÍVUNK, SZENTET ÉS SZOMORÚT.
Legyőztem rég
Fővezért, névtelen katonát,
De rettegem még
Elvek és elvetések hadát.
Kell e harc, kell még háború,
Szívünk szerint idetartozunk.
Kölcsönünk megfizetni, muszáj. Úgy fáj! Úgy fáj!
HÍVUNK - GYERE, JÁTSSZ VELÜNK HÁBORÚT,
AMIT VÍVUNK, SZENTET ÉS SZOMORÚT.
EZ A KÍNUNK, VÉGTELEN VÁNDORÚT.
GYERE, HÍVUNK! JÁTSSZ VELÜNK HÁBORÚT!
Harcolj az igaz hitért!
A "Harcolj az igaz hitért" c. dal előtt elhangzik egy részlet Madách Imre: Az ember tragédiája c. művéből. Előadja Kautzky Armand, a Madách színház színművésze.
"Patriarcha
Fiam, csekély dolgokra most nem érek,
Az Isten dícse, a nép üdve hív,
Eretnekek fölött kellvén ítélnem,
Kik mérget szórva dudvaként tenyésznek,
S tűzzel vassal bár irtjuk, szüntelen
Ujúlt erővel küldi a pokol ránk. -
De hogyha a kereszt vitézi vagytok,
Minek kerestek messze szerecsent,
Itt a veszélyesb ellen. Fel tehát,
Fel falvaikra, irtsátok ki őket,
Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket."
Hálót szőtt a pók a világ köré.
Nincs már visszaút, a lelkünk övé.
Nem pusztítja el sem erkölcs, sem ész.
Serege egyre nő, támadásra kész.
Arcát nem láthatod, sötétbe taszít.
Békét prédikál, de csak gyűlöletet szít.
Isten, vagy Sátán- mindig más a neve.
Neki mindegy már, vele, vagy ellene.
HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT,
FOLYJON A VÉR!
HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT!
TANULD MEG, MENNYIT ÉR!
HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT,
FOLYJON A VÉR!
HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT!
MINDIG EGY MÁSIKÉRT!
Elvek, istenek, s szó a fegyvere.
Gyűlölet, szenvedély hajszol ellene.
Földre döntenéd, de nem éred el.
Soha nem áll eléd, követet küld, ha kell.
Az én keresztem
Azt jósolták, az életem
Rövid lesz és olyan féktelen.
Lesznek sokan, kik szeretnek
És lesznek, kik gyűlölik a nevem.
Szívemben a szabadságvágy életre kel,
Sorsom nem kerülhetem el.
Az én keresztem - rock & roll motor pörög bennem.
Az én keresztem - rozsdamentes acél a szívem.
Az én keresztem - elátkozott és istentelen.
Az én keresztem - álszent világban ördögként létezem.
Ha létem a Pokolra juttat el,
A rock & rollnak akkor is élnie kell.
Ha hisznek hitemben néhányan,
Az életem nem marad céltalan.
A hullám eltemet, vagy az égig emel,
De sorsom nem kerülhetem el.
Az én keresztem - rock & roll motor pörög bennem.
Az én keresztem - rozsdamentes acél a szívem.
Az én keresztem - elátkozott és istentelen.
Az én keresztem - álszent világban ördögként létezem.
A zene visz oda el
Hiába mész, hiába vársz,
Hiába kérsz, választ nem találsz.
Egy helyben ülsz, magasba vágysz,
Célt keresel, kiutat nem látsz.
Kik is vagyunk, miért agyunk,
Miért szemünk, mi nem foghat fel
Olyan jelet, mi megjelent,
Mégsem mér semmilyen műszer?
Hol az a tudomány?
Hol az az isten?
Vedd el! Az adomány,
Ha semmid nincsen,
A zene repít oda el,
Ahol érzed, hogy létezel.
Végül a zene repít oda el,
Ahol az van, amiben hiszel.
Mindent elmond, ha kérdezel,
Vele, hidd el, szabad leszel!
Egy fénylőbb világba érkezel.
A zene visz oda el.
Kihagy a szív, kiált a száj.
Visszatart az ész, azt mondja, állj.
Úgy hajt a vágy, hogy rátalálj
Az útra, ami hív, hogy rajta járj.
A ritmusát, a dallamát
Átveszi a véred, agyvelőd.
Mi haszna hát, mi hatna rád
Így, amitől visszatér erőd?
Hol az a tudomány?
Hol az az isten?
Vedd el! Az adomány,
Ha semmid nincsen,
A zene repít oda el,
Ahol érzed, hogy létezel.
Végül a zene repít oda el,
Ahol az van, amiben hiszel.
Mindent elmond, ha kérdezel,
Vele, hidd el, szabad leszel!
Egy fénylőbb világba érkezel.
A zene visz oda el.
Eskü
Bármerre tartson is az életem,
A Metal mindig ott lesz velem.
Próbálj meg mást nevelni belém,
Nem válik vízzé bennem a vér!
Üvöltsön fel most mindenhol,
Felhők közül és a föld alól,
S ha végetér majd az életem,
Gyászindulóm is ez legyen!
EZ AZ ÉN ZENÉM, NEM TAGADOM MEG SOHA.
EZ AZ ÉN ZENÉM, EREIMBEN ÉG.
EZ AZ ÉN ZENÉM, NEM TAGADOM MEG SOHA.
EZ AZ ÉN ZENÉM, MINDENNÉL TÖBBET ÉR.
Nem kérek semmit, nem alkuszom.
Rég tudom jól, hová tartozom.
Több ezer szív, ha egyet akar,
Nem állja útját semmilyen fal.
Üvöltsön fel most mindenhol,
Felhők közül és a föld alól,
S ha végetér majd az életem,
Gyászindulóm is ez legyen!
EZ AZ ÉN ZENÉM, NEM TAGADOM MEG SOHA.
EZ AZ ÉN ZENÉM, EREIMBEN ÉG.
EZ AZ ÉN ZENÉM, NEM TAGADOM MEG SOHA.
EZ AZ ÉN ZENÉM, MINDENNÉL TÖBBET ÉR.
Nem ereszthet el már
Nézz, nézz reám!
Bárcsak tudnám, neked ez mennyit ér!
Ne szólj, hallgass rám!
Jóbarátom, a csend mindig elkísér.
Ezt keresem, ezt szeretem,
Ha meg is éget, beleáll
Karmod húsomba,
Nem ereszthet el már.
Ezt keresed, ezt szereted,
Ha nem is érzed, beleáll
Karmod húsomba,
Nem ereszthet el már.
Nem ereszthet el már.
Nem ereszthet el már.
Te csalsz, tudom jól,
Elfordulsz, de a szemed fénye más.
Akarsz magadtól
Egy titkos jelet, ami rejtett biztatás.
Ezt keresed, ezt szereted,
Ha nem is érzed, beleáll
Karmod húsomba,
Nem ereszthet el már.
Ezt keresem, ezt szeretem,
Ha meg is éget, beleáll
Karmod húsomba,
Nem ereszthet el már.
Nem ereszthet el már.
Nem ereszthet el már.
|